Earthdawn szabályrendszer összefoglaló - 1. rész

Adeptusok, Diszciplinák, Talentek és Skillek
A karakterek adeptusok, olyan szereplők a világban, akiknek másoknál nagyobb hatalommal áldott meg a sors, akik hozzaférnek olyan mágikus erőkhöz, amihez az átlagos Névadó nem. A legfontosabb döntés amit az adeptusok meghoznak, hogy mely diszciplinába  tartozzanak. Erről később lesz szó. A diszciplina nem egyszerűen egy class, hanem inkább életmód, ami teljes mértékben meghatározza a karakter személyiségét. A játékos nem azért lesz Vadmester, mert annak nevelték, hanem mert ez vonzotta magához és ehhez illik a személyisége. Fontos tudni, hogy minden diszciplinába tartozó karakter mágiahasználó, még akkor is ha nem varázsol, ez választja el őket a tömegtől. Az íjásznak mágia vezérli a nyílvesszeit, a Vadmestert mágikus kapcsolat köti az állatokhoz, a megérzések is lehetnek mágia által vezéreltek, stb. Ha a játékosok nem játsszák megfelelően a diszciplinájukat, elveszítik a rá jellemző mágikus hatalmat.

A talentek (tálentumok) olyan adottságok, amelyek nem tanulhatóak, mélyen az adeptusban rejtőznek, csak hozzá kell férni és tökéletesíteni. Ezek az adeptusok legerősebb fegyvere, majd mindegyik mágikus erősséggű már első Körben is és idővel még hatalmasabbá válnak.

Ezzel szemben a skill (képzettségek) szerzett tudást jelent, amely az átlagos Névadók számára is hozzáférhetőek és habár hasznosak, erősségben nem mérhetők a talentumokhoz.

Az Earthdawnon játszódó történetek erőteljesen integrálódnak a világba, ahol a világ az első, a történet a második a csata pedig egy igen távoli harmadik. A fajon kívül nagy jelentősége van a diszcíplináknak, talán még nagyobb mint a fajválasztásnak.

Step Number
A legtöbb talenthez és skillhez tartozik egy szint és egy attributum. A kettő összege a step number. Például a ha az adeptusnak a melee weapon értéke 1, a dexterity pedig 7, akkor a step number 8. A következő táblázat alapján a játékos 2D6-al dob.


4 D6
5 D8
6 D10
7 D12
8 2D6
9 D8+D6
10 2D8
11 D10+D8
12 2D10
13 D12+D10
14 2D12
15 D12+2D6
16 D12+D8+D6
17 D12+2D8
18 D12+D10+D8
19 D12+2D10
20 2D12+D10


Fontos szabály, hogy bármelyik kockával dob maximális értéket az adeptus, azzal a kockával újra és újra dobhat amíg folyamatosan maximális értéket dob. Ennek ellentéte hogy ha a játékos minden kockával egyest dob, az kudarcnak számít.

A step number lényege, hogy az újradobások esélyét is számítva a dobott kockák átlaga épp kiadja a step numbert.

Goyentyr kaer történelme (6. rész) - Napjainkig

Néhány évtizeddel az új tanács megalapítása után rémület hulláma söpört végig a kaer lakóin. Bár eleinte próbálták titkolni a lakók előtt, végül biztossá vált, és végül kiszivárgott, hogy a mágikus földből formázott golyó, melynek ereszkedése mutatja a Dúlás elmúlását, megállt és évek óta nem moccant. Depresszió és kétségbeesés uralkodott el a kaer lakóin, és ahogy elpárolgott a jövőbe vetett hit, úgy szaporodtak meg az öngyilkosságok és harapózott el az erőszak.

Ahogy teltek az évek, és nem látszott változás, a tanács úgy döntött hogy ideje egy felderítőket küldeni a kaer falain túlra, ahol az alapító atyák által elhelyezett csapdák és védőrúnák várták őket. Az elf Calsyh vezette csapat jórészt elfekből állt, hozzájuk csatlakozott a jó hírnek örvendő Bolur törpe család egy fia is. A csapatot éljenző tömeg búcsúztatta, amikor bezárült mögött a kaer hatalmas belső kapuja.

Calsyh néhány nappal később tért vissza vérben fürödve, karjaiban hozva a Grunip Bolur holttestét. A történtek után a mágusok hetekig tartó vizsgálatnak vetették alá Calsyhet, tartván attól hogy egy Rém jelölte meg és engedte vissza a Kaerbe, hogy alattomos módszerekkel sikert érjen el ott ahol az erő nem használt, de végül biztossá vált, hogy Calsyh tiszta. A tanács legrejtettebb félelme vált valóra, a Dúlás nem ért véget, és egy Rém ólálkodik a kaer kapui előtt.

A morál sosem látott mélységekbe zuhant. Minden nap újabb rémtörténeteket hozott, és pletykák kezdtek terjengeni egy titkos kultuszról, akik a kapun túl várakozó Rémnek ajánlották imáikat - és a suttogások szerint - az áldozataikat is. A mérce továbbra sem ereszkedett, az emberek pedig lassan de biztosan elveszítették a reményt hogy valaha újra látják a napot.

Ez történt ötven esztendeje...

Goyentyr kaer történelme (5. rész) - Évtizedek külön

Az Különválás első év elteltével kezdtek szűkössé válni a készletek. A kaert nem úgy tervezték, hogy a csarnokok különkülön önellátóak legyenek, és a magukra maradt csoportosulások nem voltak képesek egyedül ellátni a polgárokat. A második évben Rhuz csarnokban éhínség tört ki. Híre ment a jóllakott elfeknek a falakon túl, és a gyűlölet tovább nőtt, bár a fizikai elszigeteltség megnehezítette az összetűzéseket. Ugyanakkor az elfek a törpék által készített eszközök hiányát kezdték megérezni. Végül a kényszer rávette a a feleket a tárgyalásokra. A semleges központi csarnokban óvatos egyeztetések kezdődtek. Végül a nagykövetek megállapodásra jutottak. A kibányászott értékek továbbra is egyenlően lesznek elosztva leszámítva, amit a város újjáépítésére tesznek félre. Azonban ezen túl mindenki, aki akar, növelhette a vagyonát további bányászattal, amíg rendesen adózott az így megszerzett vagyon után. Ezen kívül minden csarnoknak joga van saját kereskedelmi törvényeket hoznia, hogy növelje a vagyonát.

A központi csarnok piaccá alakították, ahol a különböző csarnokok kicserélhetik a javaikat. A nagykövetek felügyelték a szabályok betartását és a panaszok kezelését. Az új kereskedelmi rendszer működött, de az erőteljes bizalmatlanság megmaradt a felek között.

Az elkövetkezendő generációkban kormányok cserélték egymást a különböző csarnokok, de az együttműködés rövid, és néha véres, periódusokat leszámítva megmaradt. Az időnként fellángoló konfliktusok megnehezítették az enyhülést, pedig a nagykövetek, akik a leginkább tisztában voltak vele hogy a helyzet mekkora gond a kaer számára, mindent elkövettek a körülmények javítása érdekében. Végül két évszázad elteltével sikerült meggyőzni a kormányokat, hogy hivatalosan is kiáltsák ki a békét és alakítsanak egyesített kormányt. Új kaer tanácsot hoztak létre, amelynek tagjai a csarnokok kormányzói voltak. Törékeny béke vette kezdetét, és lassan, de biztosan oldódni kezdett a hosszú generációk alatt felhalmozódott gyűlölet.

Goyentyr kaer történelme (4. rész) - A Különválás

A legtöbb tettest sikerült elfogni, őket börtönbe vetették. A Kaer Tanács, amiben nagyrészt még mindig a Goyentyrt alapító elfek voltak többségben, halálra ítélték a tetteseket. Az illúziómágia gyakorlását törvényen kívül helyezték. és szigorú irányítás alá helyezték a bányákat. Senki nem vállalta azonban Rashomon templomának újjáépítését, a romok elhagyatottan állnak és a köznép körében a Mohóság Temploma néven maradt fenn.

Az esemenyek után a Bányászcéh elkezdte komolyan venni a törpék motivációit és jobban megértették hogy mi vezetett a tragédiához. A céh képviselői hivatalosan kérvényezték a bányászok részesedésének megemelését, de a történteken feldühödött elf tanácstag lenéző megjegyzést tett a törpkre, ami nyíltszíni harchoz vezetett a tanácsteremben. Az érintetteket kitaszították a tanácsból, de a feszültség a fajok között a tetőfokára hágott. A törpék rabszolgáknak érezték magukat, az elfek pedig rablóknak és bűnözőknek tartották a törpéket, főleg azokat akiknek közük volt a katasztrófához. Az elkövetkező években, évtizedekben a faji feszültség a tetőfokára hágott, majd lassú szegregáció indult meg a kaerben, a különböző fajok képviselői egyre kevésbé akartak egymás közelében élni.

Lassan de biztosan, a Rhuz csarnok a törpék otthonává vált, míg az elfek nagyrésze a Selunar csarnokba költözött. Amikor a főépítész meghalt, a feszültség súlyossá vált. Korábban a tekintélyének köszönhetően mindkét fél adott a szavára. Utódjáról ez közel sem volt elmondható: Tarkus nyíltan a bányászok mellé állt és  lázadást szított minek köszönhetően a tanács börtönbe záratta és feloszlatta a Bányászcéhet, ami a törpék számára elfogadhatatlan volt. Hamarosan összecsapás összecsapást követett, a bányászkalapácsok hosszúkardokkal csaptak össze és vér folyt a kaer utcáin.. A törpék túszokat ejtettek és Tarkus kiadatását kövelték. A kaer a faji gyűlölet katlanjává vált.

A kaer történelmének fontos mérföldköve lett, amikor az Osokor csarnokban lakó emberek, orkok és más fajok megelégelték a harcokat és elzárkózták csarnokukat a központi Tanácsi csarnoktól. Az első alkalommal a történelemben a kaer egy része teljesen elszakadt a többiektől, a társadalom pedig az összeomlás határára került. Az Osokor csarnok lezárása ébresztőként hatott a hadakozó felekre. Az indulatok ugyan nem csitultak, de belátták a béke és fegyverszünet szükségességét. Végül minden csarnok lezárta a kapuit a többiek előtt.

Goyentyr kaer történelme (3. rész) - A törpék árulása

A kezdeti évek a kaerben nem zajlottak gondtalanul. Egy új társadalmat kellett kialakítani a meglévő helyett, mégpedig olyat ahol nincs helye az ellenségeskedésnek vagy az egyénieskedésnek. A kollektív célok minden mást felülírtak, hiszen a túlélés volt a tét. Habár a Holnap Könyve irányt mutatott elvi kérdésekben, keveset segített a kezdeti nehézségekben: az eddig fennálló egyensúly értelmét vesztette és az új társadalmi feszültségeket nem mindenki tudta kezelni. Az orkok, akik eddig prédaként tekintettek a városra, hirtelen a kaer falain belül találták magukat, és a többiekkel együtt a túlélésért kellet küzdeniük. Gyakoriak voltak az erőszakos bűncselekmények és faji villongások, és habár a kaer lélekszámának fenntartása kulcskérdés volt, elkerülhetetlen esetekben kivégzésekre is sor került. Az első évtizedekben az öngyilkosságok száma is a magasba szökött: sokakban tudatosult (talán az elfek kivételével), hogy még gyermekeik sem fogják újra látni a napot és a kék eget. Ennek a jelenségnek a legrosszabb tünete a Végítélet hívők voltak, akik elkötelezték magukat az "értelmetlen ázalag élet" befejezése mellett és titokban a kaer megnyitásán munkálkodtak.

Az első évszázad derekán pánikhullám vonult végig a kaer lakói között, amikor híre ment hogy a védőrúnák felmondták a szolgálatot. Ekkoriban a Dúlás intenzintását mutató mágikus mérce a csúcsán állt, az Igaz Föld több arasznyi magasságban lebegett az elementális víz fölött, ami mutatta, hogy egy esetleges betörés a kaer biztos pusztulását jelentette volna. Újabb életek vesztek oda az indokolatlan pánik és zavargások között, míg a városi tanács leellenőrizte a védelmeket és bizonyossá vált, hogy a pletyka megalapozatlan volt.

Eközben Goyentyr Kaer bányáiban folyamatosan zajlott a munka. A törpék minden értékes ásványt kinyertek a sziklákból, feldolgozták és biztonságba helyezték a kincseket, ami a Dúlás utáni időkben az újrakezdés alapjait jelenti majd a város számára. A vagyon elképesztő méretű volt - néhány ér annyira gazdag volt, hogy bányászok egész generációi dolgoztak rajtuk. A kaer tanács kijelentette hogy minden lakos Goyentyrben egyenlő mértékben részesedik a kincsből, akár bányászként dolgozik, akár nem, hiszen mindenki egyenlően hozzájárul a kaer túléléséhez. A vagyon oroszlánrészét azonban visszatartották, hogy legyen miből újjáépíteni a várost.

De semmilyen kincsnek nem volt semmi haszna amíg a kaer le volt zárva. Kereskedelem nem volt, és az aranyat nem lehetett megenni. Ennek ellenére egyes bányászok igazságtalannak érezték, hogy míg a bányákban robotoló családjuk ugyanakkora részesedéssel rendelkezik, mint egy elf, aki a gabonát gondozza és nagyobb részesedést követeltek. A Kaer Tanácsa jónéhány alkalommal megtagadta a kérést, még a Bányászcéh sem állt melléjük

Néhány bányász annyire feldühödött, hogy páran saját tervet eszeltek ki. Titokban építettek egy rejtett alagutat, majd felbéreltek egy Illuzionistát hogy rejtse el az avatatlan szemek elől. Ezt titokban tartották a Bányászcéh, a Kaer Tanácsa és még a tervező Ghandoz elől is; meghamisították a termelési jelentéseket és mindent amit eltitkoltak ebben a titkos kavernában tartottak: ezüsttömböket, aranyrudakat, értékes ékköveket - még elementális földet is.

Az alagutat évtizedekig sikeresen tartottak titokban, egészen addig, amíg a Kaer Tanácsa úgy döntött hogy kibővitik Rashomon templomát, mivel főkántor Samiel több helyet kért tanítványai számára. Néhány év múltán szőrnyű tragédia történt, amikor beszakadt a plafon és több tonnányi szikla temette be az új szárnyat. Szinte az összes kántor meghalt, és Ghandoz, abban a hitben, hogy a baleset a hibás tervezés erednénye, majdnem öngyilkos lett a bűntudattól. Azonban az építész ártatlannak bizonyult, amikor az omlás eltakarítása során megtalálták először a rejtett kincseket, majd a titkos kavernát is. A törpe bányászok mohósága rengeteg életet követelt.

Goyentyr kaer történelme (2. rész) - A kaer építése

A város szépen gyarapodott és a kezdetben elf többségű lakosságot kiegészítették a Throalból érkező törpék, emberek, és más fajok; a város stabil állomássá vált a Throal és Tansiarla között folyó kereskedelmben.

Ahogy közeledett a Dúlás, a prosperáló város tanácsa egyeztetéseket kezdett  Therai hivatalnokokkal, hogy hozzajussanak "Védelem és Túlélés Rítusai"-nak egy példányához. Goyentyr kicsiny városka volt, nem igazán tarthatott számot Thera érdeklődésére, így azt javasolták, hogy a város csatlakozzon egy nagyobb város épülő kaerjéhez. Ennek ellenére a tanács ragaszkodott a saját másolathoz, ezért a Théraiak olyan elképesztően magas árat követeltek javakban, aranyban és rabszolgákban, ami lehetetlenné tette volna a kaer megépítését, ha a tanács elfogdja az ajánlatot.

Éppen amikor a tárgyalások az összeomlás határán voltak, a törpe bányászok aranyra és ezüstre bukkantak a környező dombokban. Ebből a törpék arra következtettek hogy mélyebben valószínűleg elementális föld is található. A tanács elementalistákat bérelt a nagyobb városokból, a segítségükkel pedig jóval gyorsabban ástak le a felszín alá, ahol valóban értékes lelőhelyre bukkantak, amely segítségével ki tudták fizetni Thérát, anélkül hogy rabszolgaságba kellett volna kényszeríteni a népüket. Ráadásul még sokkal több Igaz Föld rejtőzött a mélyben. A hirtelen jött gazdagság lehetővé tette, hogy Goyentyr tanácsa a híres törpe építészt, Ghandozt bízza meg a kaer építésével.

Négy hatalmas csarnokot vájnak a bányák közelében. A védőrúnák úgy vannak elhelyezve, hogy legyen hely további bányászathoz anélkül hogy a védelmező rúnák megsérülnének. Rashomon temploma a központi csarnokban helyezkedik el, ez egyben a legdíszesebb rész is, mozaikborítással és festményekkel dekorálva. A csarnokok plafonja kékre van festve, és illúzió mágiával bűvölve, amely segít a lakosoknak elfelejteni hogy föld alatt élnek.



Ahogy a Dúlás egyre közeledik, és egyre veszélyesebb rémekről érkezik jelentés, egyre-másra érkeznek a menekülők. Végül amikor megjelenik az Ubyr néven ismert rettenetes vízi leviatán, akit az utókor a Kígyó Folyó Rémeként ismer, a városi tanács elérkezettnek látja az időt a kaer bezárására. Sötét idők ezek, ahol nehéz döntéseket kell meghoznia a vezetőknek: néhány kevésbé kulcsfontosságú erőforrássért küldött karavánt nincs idő megvárni, csak reménykedni lehet hogy épségben ők eljutnak Throalba. A kevésbé hatalmas, de egyre gyakoribb rémek távoltartása sok névadó életét követeli, akiknek nem adatik meg a lehetőség hogy biztonságban fejezzék be életüket. Megint mások nem hajlandóak a föld alá költözni, annak ellenére hogy azt hiszik tudják mi vár rájuk. A kaer befogad utazókat is, akik úgy hitték több idejük van eljutni távolabbi citadellákba, és akik tépelődnek egész hátralévő életükben hogy szeretteik, akikhez tartottak vajon biztonságban vannak-e. Személyes tragédiák egész sora árnyékolja be a napot, amikor Goyentyr lakossága utolsó pillantást vet a napfényre, majd a rúnákkal borított kapu bezárul mögöttük.

Goyentyr kaer történelme (1. rész) - A kezdetek

A Dúlás előtt Thera uralkodott Barsaiven. A theraiak utakat építettek a vadonon keresztül, amelyek hozzájárultak a virágzó kereskedelemhez, azonban nem minden város volt bekapcsolva a thérai úthálózatba. Emiatt alternatív kereskedelmi utak jöttek létre, amelyek kevésbé voltak ugyan kiépítettek, de segítettek a kereskedelem fellendülésében.

Az egyik ilyen út Throal hegység déli lábainál haladt az erdőkben, és keletről kapcsolta Throalt a Kígyó folyóhoz, ahol  folyó nyugati partján fut a Thérai kereskedőút Parlainth és az Ares Tenger parti települések között (térképen pirossal jelölve, zoom). Egy ponton a múltban a törpék eldöntötték, hogy hidat vernek a Kígyó folyóra és megépítik a saját útjukat a Thérai kereskedőúthoz. A Therai helytartónak nem volt igazán kedvére a terv, mivel azt akarta, hogy Throal kicsi és elszigetelt maradjon. A théraiak védelme nélkül ez az alternatív kereskedelmi útvonal veszélyes volt, gyakran portyáztak ork perzselők és banditák a környéken.

A kereskedőút a Coil és Alidar folyók közötti erdőségben elágazott, a délre forduló út a Ban folyó partján elterülő településekhez vezetett. A kereszteződésnél egy Rashomon szentélyben pihenhettek meg az utazók - és ahol az elf kántor, Goyen Tyr, megáldotta az utazókat, kitartást és bátorságot kívánva nekik utukhoz. Sokan pihentek itt meg és kereskedtek a környező erdők elfjeivel, akikhez a kántor biztos kapcsolatot jelentett. Ahogy telt az idő, egyre többen telepedtek le a környéken és a kereszteződés lassan faluvá alakult.

Ahogy a hely növekedett, a virágzás felkeltette az Ork perzselők érdeklődését is. Egy tiszta nyári éjjelen megtámadták a falut, és kegyetlenül lemészároltak mindenkint. Goyen Tyr a kevés bátor harcossal együtt elesett a falu védelmében, az Orkok pedig mindent elvittek a faluból ami csak felfért hátasaikra.

Miutan az orkok elvonultak, az elfek úgy döntöttek újjáépítik a falut, amelyet a kántor tiszteletére Goyentyrnek neveztek el. A mártíromság híre terjedt és hamarosan újabb elf kántorok érkeztek, akik a szentéyt templommá alakították, gazdag Throali kereskedők segítségével, akik a templom finanszírozása mellett zsoldosokat is béreltek a további rajtaütések ellen. A város gyorsan növekedett és az elfek hamarosan azon kapták magukat, hogy egy kisvárost kormányoznak, amelynek egy falra van szüksége a perzselők elleni védekezéshez.

Barsaive történelme (16. rész) - A rejtőzés ideje

Évszázadok telnek el a kaerekben és citadellákban, ahogy az emberek harcolnak és fokozatosan megtanulnak megbirkózni a félelemmel, miközben a nap fényének érintésére és tiszta levegő érzésére vágyakoznak. A legtöbb kaer-lakó nem éli meg hogy újra lássák a napot. Több kaerbe törnek be a Rémek, mint azt az emberek legsötétebb álmaikban lehetségesnek tartották, erővel vagy alattomos módszerekkel. Teljes városok vesznek el, és komplett civilizációk és társadalmak tűnnek el örökre. Barsaive-en a legnagyobb veszteség talán Parlainth városa, habár a Dúlás utánig senki nem képes emlékezni a nagyságára. Most már tudjuk, hogy a Dúlás alatt a Rémek valamilyen módon utat találtak Parlainthba. Amit biztosan tudunk, azt J'Role, a Tiszteletreméltó Tolvaj (és társainak) történeteinek köszönhetjük. Mire rátalálták a mágikus Vágyakozás Gyűrűire, megfejtették a titkait és a segítségével visszahozták az elfeledett Parlainthot erre a világra, a város összes lakója halott volt, vagy eltűnt. A felfedezők kevés testet találtak, ismeretlen Rémek kiürítve hagyták el a várost.

A Dúlást követő években, Parlainth kalandok és veszélyek központja lett, ahogy Barsaive bátor lelkei felkerestek elveszett kincsek és sötét titkok reményben. De még a Dúlás befejezte után is szörnyű dolgok járják Parlaint utcáit és rejtőznek a legsötétebb sarkokban, és a legtöbb titok a mai napig rejtve marad.

Azok a kaerek, amelyek rendelkeznek a Throali Holnap Könyvével, ismerik a mágikus rituálét, amely elárulja  nekik az időt amikor biztonságban visszatérthetnek a világba. Azok, akik nem rendelkeznek vele, reménykedniük kell hogy eltalálják a megfelelő időpontot.

A mágia önmagában egyszerű: egy Igaz Földből alkotott golyót kell egy tányérni Igaz Víz fölé helyezni mágia segítségével. A mágia fenn tartja a labdát a víz felett. Ahogy a világ mágikus energiái halványulnak, és a Rémek kénytelenek visszavonulni, az Igaz Földből készült labda ereszkedik, amíg végül meg nem érinti az Igaz Vizet és elvegyülnek. Ez az az idő, amikor Barsaive népei visszatérhetnek a világba.

Idővel az emberek a kaerban úgy gondolják ideje visszatérni a felszínre. A kaerek ajtajai kinyílnak és egy fényes, napvilágította, Rémek által feldúlt világba vezetnek.

Barsaive történelme (15. rész) - Vérerdő

T.sz. 1262-ben az Elf Udvar fából épített kaerje kezd kudarcot vallani. A védelem hanyatlása lassú, de letagadhatatlan. Pánik tör ki, és az elfek kétségbeesetten kutatnak új védelmi módszerek után. Nincs elegendő idő hogy földalatti kaert építsenek, és nem rendelkeznel elegendő Igaz Levegő vagy Föld tartalékokkal. Kétségbeesés és depresszió uralkodik el, ahogy a Rémek elkezdenek áttörni. Az elfek őrjáratokat szerveznek, akik gyorsan reagálnak a betörésekre, amíg az elementalisták javítják az így keletkezett réseket és erősítik a meggyengült szekciókat.

Ekkor az Erdő elfjei egy rémisztő felfedezést tesznek. Az áttörő Rémek legerősebbjei és leggonoszabbjai egyszerűen nem törődnek azokkal az elfekkel, akik már eleve őrültek, vagy különösen erős fájdalomnak vannak kitéve. A Királynő tanácsadói ráébrednek, hogy a Rémeknek maguknak kell okozni a fájdalmat, hogy táplálkozhassanak belőle. A már meglévő őrület és fájdalom nem elegendő számukra. Egy szörnyű terv magjai kezdenek kicsírázni az erdőben, egy terv amely annyira rettenetes, mint bármi, amit a Rémek képesek okozni.

Végül, amikor a Rémek már a teljes áttörés határán allnak, az elfek végrehajtják a kétségbeesett tervüket: Az elementalisták egy eltorzult vér rituálé keretében fizikaki változást kényszerítenek a még élő elfekre. Tüskék kezdenek el nőni a bőrükből, amely konstans, kegyetlen fájdalmat okoz. A rituálé rengeteg elfet megöl Wyrm Woodban, de azok akik túlélnek megtanulnak együttélni a fájdalommal, és olykor erőt is merítenek belőle. A Rémek már nem találnak a kaerben semmit amire szükségük van. Néhány vadállatiasabb Rém folytatja a támadásokat, és próbál áttörni, de a legördögiebbek, akik fájdalmon és szenvedésen élnek, távoznak. A Vérerdővé változott hely elfjei végül megtalálták a túlélés módját, de szörnyű áron.

Barsaive történelme (14. rész) - Throal és Parlainth

Barsaiven, Throal hatalmasai és Parlainth, Thera provinciális fővárosa, a lehető leghosszab ideig nyitva tartják kapuikat. Mindkettő az utolsó pillanatig fogadja a menekülőket. A Throali Kaer, habár Thérai tervek alapján készült, különleges törpe mágiát is magába foglal. Parlainth egy radikális módszerrel kísérletezik: a mágusai egy hatalmas varázslattal átcsúsztatják a várost a másvilág egy távoli szegletébe, ahová a rémek nem érnek el. Hogy méginkább biztonságban tudhassák magukat, a varázslatnak része, hogy még Parlainth emlékét is kitörlik Barsaive lakóinak elméjéből. Mivel senki nem emlékszik rá, senki nem lesz képes elárulni a létezését illetve az eltűnését a Rémeknek (Parlaint története nagy tetteket és nagy tragédiát rejt, amelyeket jobb máskor és máshol elmesélni).

Komikus, hogy a Therai helytartó az utolsó pillanatban elveszti a hitét a tervben, amelyet ő kezdeményezett és elmenekül Throalba az udvartartásával. Parlainth lezárja kapuit és majd négyszáz évre eltűnik az emberek emlékezetéből. A thérai helytartó és udvartartása nagyrésze, feltételezett biztonságban a throali kaerben, életét veszti egy balesetben, amikor a Kaer egy része beomlik, alig néhány hónappal a lezárás után.

Barsaive történelme (13. rész) - A Dúlás

A tudósok T. Sz. 1008. évre teszik a Dúlás kezdetét. Ugyanez az év Thera szerint az 565. év. Mindkettő ugyanazt az eseményt használja jelzésként: Thera lezárását. Lévén a mágia központja, Thérába korábban és komolyabb erővel érkeznek a Rémek, mint a világ többi részére. Thera utolso szavaival szerencsét és biztonságot kíván alattvaló nemzeteinek, valamint hogy számítsanak a visszatértükre. Ezután Igaz Tűzből és Levegőből szőtt hatalmas dóm emelkedik a sziget köré, ami elvágja Thérát a világ többi részétől. Habár, néhányan már Thera előtt menedékbe húzódtak, a többség Théra lepecsételését látja az utolsó nagy jelnek, hogy a Dúlás küszöbön áll. A Rémek egyre gyakrabban tűnnek fel, és egyre inkább kihívássá válnak a helyi milíciák és kalandozók számára. Húsz éven belül, a Rémek emelkedő hulláma gyakorlatilag elvágja egymástól a királyságokat. Még az asztrális tér is túlzottan szennyezetté válik a hozzáféráshez. es mágusok világszerte értik meg a valódi előnyeit a varázslat mátrixoknak, amit Thera fejlesztett ki. Értelem nélküli rémek hordái kóborolnak a felszínen és minden fellelhető életet elemésztenek. Más, intelligensebb Rémek tesztelik a meglévő védelmeket és áttörik a gyengébbeket. Megint mások beépülnek a társadalomba és az emberekkel együtt osonnak be a Kaerekbe, megvárják míg lepecsételik a Kaert, majd felfedik magukat

Barsaive történelme (12. rész) - Az elf szakadás

Néhányan egyszerûen visszautasítják Therat. Wyrm Wood királynõje, Alachia királynõ, megveti Thera rabszolgatartó politikáját, és nem tûri hogy szembehelyezkedjenek az uralmával. Parancsba adja, hogy egyetlen elf nemzet sem követheti a Thérai védelmi módszereket, és egyetlen elf sem menekülhet ilyen menedékbe. Ehelyett egy saját alternatívát mutat fel, amelyben Elf elementalisták a Fa mágiáját használva élõ növényeket egybeszõve átalakítják Wyrm Woodot egy Kaerré. Úgy gondolja a Rémek nem lesznek képesek áttörni az élõ fából készített menedéket.

Wyrm Woodon kívüli elf tudósok, és a pletyka szerint néhányan bentrõl is, ellenzik a javaslatot. Habár nem hiszik hogy a Thérai megoldás tökéletes lenne, azt sem gondolják hogy bármilyen fából készült kaer képes lenne kibírni a kegyetlen sokkot, amit a Rémek okoznának. Azonban Alachia kitart. Megesküszik, hogy, minden elf aki a Therai utat követi, azt örökre kitaszítja az elf kultúrából.

A fenyegetés nem éri el a célját, épp ellenkezõleg, darabokra zúzza a birodalmat, amelyet Alachia irányit. Elsõként a nmesszi északi királyságból érkezik az üzenet. Mint a legtávolabbi elfek, õk érzik a legkevesebb lojalitást a Wyrm Woodi udvarral szemben. Habár ez a királyság kevéssé ismert, a visszautasításuk súlyos csapást jelent Alachia hatalmára. Mielõtt reagálni tudna, üzenetek érkeznek mást elf nemzetektõl is: Jókívánságaikat küldik az udvarnak, de nem fogják a biztos halálba követni Alachiát. A királynõ végül nem taszítja ki ezeket a nemzeteket, mivel hatalma megcsappanása miatt, ez üres gesztus volna csupán. Ehelyett úgy dönt kivárja a Dúlás végét, hogy az idõ igazolja a bölcsességét. A parancsára az elfek hozzáfognak a fa Kaer építéséhez, amely majd a bukásuk lesz egyben.

Barsaive történelme (11. rész) - Rohanás a menedékbe

Ahogy a Dúlás közeledik, királyságok és kúltúrák készülnek a Rémek tömeges inváziójára. Egyesek kis földalatti falvakat építenek és a felszínen élő növényekből formáznak védelmező rúnákat. Throal törpéi a királyság legnagyobb hegyét belezik ki, ahol megépítik a kaerjüket. Más városok fantasztikus citadellává válnak, gondos kézzel írott rúnákkal borítva a város minden kövét. Minden egyes újabb Rém feltűnésekor a munka egyre kétségbeesetté, egyre sűrgősebbé válik. A félelem és pánik rengetek pletykát eredményez, amelyektől nehéz elkülöníteni a valóságot. A városok, királyságok közötti kapcsolat egyre ritkábbá válik. Néhány város olyannyira retteg, hogy évekkel a tényleges Dúlás előtt lezárják kapuikat. Ezekben az időkben a legmegbízhatóbb kommunikáció Theranak köszönhető. Ezekben az időkben, a Therai Birodalom szó szerint egyben tartja a civilizációt, amíg a legtöbb állam felkészül. Thera igénye a rabszolgákra óriásira nő ebben az időben. Az élet olcsó, így ezek az igények kielégítésre kerülnek. Van hogy az uralkodók egy egész várost adnak el rabszolgának, hogy megmentsenek két vagy három másik várost. Throal és Landis megmakacsolja magát, nem hajlandóak népüket rabszolgasorba taszítani és dühödten dolgoznak, hogy a Thera által szabott árat nyers elemekkel fizessék meg.

Barsaive történelme (10. rész) - Thera és a sárkányok

A thérai dominancia a Selestriai alapzaton és szomszédos nem teljes. Királyságok és egyének keresnek saját megoldásokat a Rémek közelgő problémájára, mivel a siker nagyobb függetlenedést is jelent az egyre növekvő thérai elnyomástól. Kiváncsi tudósokat és bátor kalandozókat bérelnek, hogy keressék meg a sárkányokat, mivel úgy tudni, ezek a lények viszonylag érintetlenül túlélték a legutolsó Dúlást (ahogy a Rémek eljövetele ismertté vált). Azonban, sok sárkány nem szeretné megosztani a titkait, ezzel nagyban csökkentve a kíváncsi tudósok létszámát. Néhány sárkány azonban, vesztegetés vagy megegyezés okán megosztja a sárkányfészkek építésének titkát, amely a tudósok szerint megvédte őket a dúlás következményeitől. Ritkán, némelyikük maga kínál segítséget a királyságoknak, a saját rejtélyes indítékaitól hajtva.

Thera vezetői hatalmuk kihívásaként tekintenek a sárkányok tetteire. A lehetséges reakciók heves vitákat váltanak ki, mivel Edro nem akar szembeszegülni a sárkányokkal egy olyan időszakban amikor Thera minden erejével a közelgő Dúlásra kellene hogy koncentráljon. De azok a frakciók, akik a legtöbbet profitalnák az mágikus elemek kereskedelméből eredményes nyomást fejtenek ki.

Barsaive történelme (9. rész) - Jaron és a Szfinx

Amikor Thom Edro megalapítja a Therai Birodalmat, egyik első intézkedésével Első Kormányzónak nevezi ki magát. A többség tudja, hogy csak idő kérdése mikor szerzi meg a támogatást, hogy kikiálthassa magát, mint Uralkodót.

Barsaive történelme (8. rész) - Therai flotta

A théraiak nem igazán törődnek a háborúval, ameddig az orichalcum és más mágikus elemek forrása nem apad el. Ahogy a háború zajlik, egyre több thérai bányászhajó jelenik meg Barsaive fölött. Ezek a bárkák ritkán érnek földet, leginább Igaz Levegőt bányásznak a felhőkből. Új, roppant sikeres, módszereket alkalmaznak, melyeket egyedül ők ismernek. A siker pedig célponttá teszi őket. A kristály fosztogatók, akik kirobbantották a háborút, dühösen figyelik őket. Mivel a háborúskodás következtében szinte az összes bánya leállt, csupán alkalmi rajtaütéseket vezetnek, többnyire ellátmányért. A thérai hajók azonban ellenállhatatlan célpontot kínálnak.

A fosztogatók gyakran és gyorsan csapnak le, kifosztva a bányászhajókat. Thera figyelmeztet mindenkit hogy nem fogják szó nélkül hagyni a további támadásokat: hadihajókat rendelnek ki a bányászok védelmére. Eleinte ezek a hajók csupan vedették, kibővített és páncélozott hadi bárkák. A fosztogatók nem törődnek a hadihajókkal. folytatják a támadásokat, gyorsabb és jobban manőverezhető hajóikat kihasználva mindig vissza tudnak vonulni a zsálmánnyal az Árnyék Csúcsokhoz.

Barsaive történelme (7. rész) - Orichalcum háborúk

Míg a többi nemzet várakozik, Thera nem tétlenkedik. A hatalmas, mágiában gazdag szigetnek jelentős, már-már extravagánsnak mondható védelemre van szüksége. A vezetők ezért óriási mennyiségű orichalcum gyűjtésébe kezdenek. A théraiak kedvező kereskedelmi megállapodások kötésébe fognak, hogy minél nagyobb mennyiségű ritka anyaghoz jussanak. Senki nem képes átlátni, hogy milyen jellegű védelmet terveznek a théraiak, ami ennyire sok fémet igényel, de amíg jól fizetnek érte, nem is igazán érdekel senkit. Azok számár akik nem tudják, ay orichalcum csak bizonyos nyersanyagok természetes kombinációjában keletkezhet, és ez az egyesülés csak Igaz Föld jelenlétében történik. Habár nem része az orichalcumnak, az Igaz Föld mindig jelen van ott, ahol ez az ásvány megtalálható. Az orichalcumot általában bányászni kell, de ha egyes források közel vannak a föld felszínéhez, kézzel is össze lehet szedni. Az orichalcum kereskedelem jövedelmezőnek bizonyul a világ többi része számára, néhány helyi mágus jajveszékelését leszámítva. Annyira jövedelmezőnek, hogy a szállítmányok rajtaütések célpontjává válik.

Barsaive történelme (6. rész) - "A Védelem és Túlélés Rítusai"

Lingam nagy szavai ellenére, a "Védelem és Túlélés Rítusai" nem igazán ad valós megoldásokat a Rémek elleni védekezéshez, azonban elméleti szinten segítséget nyújt ezeknek a védelmeknek a kidolgozásához. Ebben a négykötetes munkában Navarim végkövetkeztetése, hogy az elszigetelődés az egyetlen megoldás a Rémek ellen, amikor azok erejük teljében megérkeznek. Egyéni hatalmuk és óriási számuk miatt a direkt konfrontáció öngyilkossággal volna egyenlő. Az elrejtőzéshez Navarim óriási földalatti erődítmények, Kaerek építését javasolja. Elméletben ezek az élőhelyek elég erős falakkal rendelkeznének, hogy kint tartsák a legnagyobb fizikai erővel rendelkező Rémeket is. A természetes, tömor sziklafalak azok ellen a Rémek ellen is védelmet nyújtanának, akik az asztrális téren, vagy más - még ismeretlen - módon közlekednek. Azonban Navarim figyelmeztet is, hogy a szikla önmagában nem biztos hogy elegendő minden Rém ellen. Másfajta védelmekre is szükség van. A városokat be lehet borítani sziklából, vagy Igaz Levegőből, esetleg Igaz Tűzből szőtt kupolával. Kaerek létezhetnek a tenger alatt is, Igaz Vízzel védve. Navarim úgy gondolta a földalatti kaerek kínálják a legerősebb védelmet, habár még ez is megtörhető.

Barsaive történelme (5. rész) - Egy birodalom születése

Ahogy Thera növekszik, a föld melyet egykor Barsaive-nek fognak nevezni, tudatlanságban él. A nevesincs terület független törzsek és izolált városállamok otthona. Minimális kereskedelem létezik ezek között a hatalmak között, az egyetlen igazi kapcsolat az alkalmi támadások, amikor a szegényebb városállamok megpróbálk kifosztani Therat. A Wyrm Woodi Elf Udvar kísérletei, hogy befolyásuk alá vonják ezeket a területeket kudarcot vallanak, az elfek ugyanis nem tartják elég értékesnek Barsaive-et, hogy a szükséges politikai és katonai erőfeszítéseket megtegyék. Végsősoron az ő kudarcuk, hogy Barsaive sebezhető marad a thérai dominanciával szemben.

Barsaive történelme (4. rész) - Thera megalapítása

A Rettenet Első Könyvének híre gyorsan elterjed, a város Nehr'esham körül pedig legalább ilyen gyorsan növekszik, mígnem az egész szigetet beborítja. Hamarosan új nevet kap: Thera, mely "alap"-ot jelent. Idővel, a sziget a kereskedelem és tudás központjává válik a kelet selestriai tengeren, magához vonzva a mágusokat és beavatottakat.

Barsaive történelme (3. rész) - Az első Rémek

Az Örökkévaló Könyvtár a befejezéséhez közeledik, százötven esztendővel Nehr'esham alapítása után, a Rémek érkezésének első jelei elkezdtek feltünedezni. Az emberek által benépesített Landis birodalom Majallan városában sötét szellemszerű lények járják az utcákat, egymás elleni erőszakra sarkallva a lakókat. Dragolinban, Schyta ősi törpe királyságában, egy teljes évig minden újszülőtt összeszárad és meghal az első hónapja előtt, az életerejét elszívja valami szemmel nem látható. A leendő Barsaive egészén, kifacsarodott, rovarszerű élőlények vertek fészket az elhagyatott területeken. Dél-Barsaiveben a fertőzés annyira súlyos, hogy még az esküdt ellenségek is összefogtak a fertőzés kifüstölése érdekében.

Barsaive történelme (2. rész) - Az Örökkévaló Könyvtár

A hír, hogy megalapították Nehr'esham városát valamint, hogy megkeztdék a Rettenet Könyveinek lefordítását gyorsan terjedt a világban. A sziget hamarosan gyülekezési ponttá vált különböző fajú mágusok, beavatottak és tudósok számára. A város gyorsan kis várossá növekedett, amelyet habár hivatalosan Navarim irányított, mégis maga körül tartott tanácsadók egy szűk körét, akik a város igényeit képviselték, míg Navarim inkább a Rettenet Könyveinek a titkaira koncentrált. Hamarosan ráébredt hogy több hasonló könyv maradhatott fent, ezért tudosókat és beavatottakat küldött szerte a világba, hogy találják meg és hozzák Nehráeshamba ezeket. Ezek tárolására a város felvigyázói elkezdték építettni azt, amit az utókor Örökkévaló Könyvtár néven fog ismer. Irónikus, hogy épp a Könyvtár első köveinek letételével egyidőben, többezer mérföldnyire északkeletre törpe bányászok telepedtek le a hegyekben, és akik majd egyszer Thera legnagyobb riválisai lesznek, a Throali törpe királyság. A Throlai Naptár (amely majd a Barsaivei időszámítás alapja lesz) ettől a naptól datálódik.