Néhány évtizeddel az új tanács megalapítása után rémület hulláma söpört végig a kaer lakóin. Bár eleinte próbálták titkolni a lakók előtt, végül biztossá vált, és végül kiszivárgott, hogy a mágikus földből formázott golyó, melynek ereszkedése mutatja a Dúlás elmúlását, megállt és évek óta nem moccant. Depresszió és kétségbeesés uralkodott el a kaer lakóin, és ahogy elpárolgott a jövőbe vetett hit, úgy szaporodtak meg az öngyilkosságok és harapózott el az erőszak.Ahogy teltek az évek, és nem látszott változás, a tanács úgy döntött hogy ideje egy felderítőket küldeni a kaer falain túlra, ahol az alapító atyák által elhelyezett csapdák és védőrúnák várták őket. Az elf Calsyh vezette csapat jórészt elfekből állt, hozzájuk csatlakozott a jó hírnek örvendő Bolur törpe család egy fia is. A csapatot éljenző tömeg búcsúztatta, amikor bezárült mögött a kaer hatalmas belső kapuja.
Calsyh néhány nappal később tért vissza vérben fürödve, karjaiban hozva a Grunip Bolur holttestét. A történtek után a mágusok hetekig tartó vizsgálatnak vetették alá Calsyhet, tartván attól hogy egy Rém jelölte meg és engedte vissza a Kaerbe, hogy alattomos módszerekkel sikert érjen el ott ahol az erő nem használt, de végül biztossá vált, hogy Calsyh tiszta. A tanács legrejtettebb félelme vált valóra, a Dúlás nem ért véget, és egy Rém ólálkodik a kaer kapui előtt.
A morál sosem látott mélységekbe zuhant. Minden nap újabb rémtörténeteket hozott, és pletykák kezdtek terjengeni egy titkos kultuszról, akik a kapun túl várakozó Rémnek ajánlották imáikat - és a suttogások szerint - az áldozataikat is. A mérce továbbra sem ereszkedett, az emberek pedig lassan de biztosan elveszítették a reményt hogy valaha újra látják a napot.
Ez történt ötven esztendeje...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése