T.sz. 1262-ben az Elf Udvar fából épített kaerje kezd kudarcot vallani. A védelem hanyatlása lassú, de letagadhatatlan. Pánik tör ki, és az elfek kétségbeesetten kutatnak új védelmi módszerek után. Nincs elegendő idő hogy földalatti kaert építsenek, és nem rendelkeznel elegendő Igaz Levegő vagy Föld tartalékokkal. Kétségbeesés és depresszió uralkodik el, ahogy a Rémek elkezdenek áttörni. Az elfek őrjáratokat szerveznek, akik gyorsan reagálnak a betörésekre, amíg az elementalisták javítják az így keletkezett réseket és erősítik a meggyengült szekciókat.
Ekkor az Erdő elfjei egy rémisztő felfedezést tesznek. Az áttörő Rémek legerősebbjei és leggonoszabbjai egyszerűen nem törődnek azokkal az elfekkel, akik már eleve őrültek, vagy különösen erős fájdalomnak vannak kitéve. A Királynő tanácsadói ráébrednek, hogy a Rémeknek maguknak kell okozni a fájdalmat, hogy táplálkozhassanak belőle. A már meglévő őrület és fájdalom nem elegendő számukra. Egy szörnyű terv magjai kezdenek kicsírázni az erdőben, egy terv amely annyira rettenetes, mint bármi, amit a Rémek képesek okozni.
Végül, amikor a Rémek már a teljes áttörés határán allnak, az elfek végrehajtják a kétségbeesett tervüket: Az elementalisták egy eltorzult vér rituálé keretében fizikaki változást kényszerítenek a még élő elfekre. Tüskék kezdenek el nőni a bőrükből, amely konstans, kegyetlen fájdalmat okoz. A rituálé rengeteg elfet megöl Wyrm Woodban, de azok akik túlélnek megtanulnak együttélni a fájdalommal, és olykor erőt is merítenek belőle. A Rémek már nem találnak a kaerben semmit amire szükségük van. Néhány vadállatiasabb Rém folytatja a támadásokat, és próbál áttörni, de a legördögiebbek, akik fájdalmon és szenvedésen élnek, távoznak. A Vérerdővé változott hely elfjei végül megtalálták a túlélés módját, de szörnyű áron.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése