Goyentyr kaer történelme (3. rész) - A törpék árulása

A kezdeti évek a kaerben nem zajlottak gondtalanul. Egy új társadalmat kellett kialakítani a meglévő helyett, mégpedig olyat ahol nincs helye az ellenségeskedésnek vagy az egyénieskedésnek. A kollektív célok minden mást felülírtak, hiszen a túlélés volt a tét. Habár a Holnap Könyve irányt mutatott elvi kérdésekben, keveset segített a kezdeti nehézségekben: az eddig fennálló egyensúly értelmét vesztette és az új társadalmi feszültségeket nem mindenki tudta kezelni. Az orkok, akik eddig prédaként tekintettek a városra, hirtelen a kaer falain belül találták magukat, és a többiekkel együtt a túlélésért kellet küzdeniük. Gyakoriak voltak az erőszakos bűncselekmények és faji villongások, és habár a kaer lélekszámának fenntartása kulcskérdés volt, elkerülhetetlen esetekben kivégzésekre is sor került. Az első évtizedekben az öngyilkosságok száma is a magasba szökött: sokakban tudatosult (talán az elfek kivételével), hogy még gyermekeik sem fogják újra látni a napot és a kék eget. Ennek a jelenségnek a legrosszabb tünete a Végítélet hívők voltak, akik elkötelezték magukat az "értelmetlen ázalag élet" befejezése mellett és titokban a kaer megnyitásán munkálkodtak.

Az első évszázad derekán pánikhullám vonult végig a kaer lakói között, amikor híre ment hogy a védőrúnák felmondták a szolgálatot. Ekkoriban a Dúlás intenzintását mutató mágikus mérce a csúcsán állt, az Igaz Föld több arasznyi magasságban lebegett az elementális víz fölött, ami mutatta, hogy egy esetleges betörés a kaer biztos pusztulását jelentette volna. Újabb életek vesztek oda az indokolatlan pánik és zavargások között, míg a városi tanács leellenőrizte a védelmeket és bizonyossá vált, hogy a pletyka megalapozatlan volt.

Eközben Goyentyr Kaer bányáiban folyamatosan zajlott a munka. A törpék minden értékes ásványt kinyertek a sziklákból, feldolgozták és biztonságba helyezték a kincseket, ami a Dúlás utáni időkben az újrakezdés alapjait jelenti majd a város számára. A vagyon elképesztő méretű volt - néhány ér annyira gazdag volt, hogy bányászok egész generációi dolgoztak rajtuk. A kaer tanács kijelentette hogy minden lakos Goyentyrben egyenlő mértékben részesedik a kincsből, akár bányászként dolgozik, akár nem, hiszen mindenki egyenlően hozzájárul a kaer túléléséhez. A vagyon oroszlánrészét azonban visszatartották, hogy legyen miből újjáépíteni a várost.

De semmilyen kincsnek nem volt semmi haszna amíg a kaer le volt zárva. Kereskedelem nem volt, és az aranyat nem lehetett megenni. Ennek ellenére egyes bányászok igazságtalannak érezték, hogy míg a bányákban robotoló családjuk ugyanakkora részesedéssel rendelkezik, mint egy elf, aki a gabonát gondozza és nagyobb részesedést követeltek. A Kaer Tanácsa jónéhány alkalommal megtagadta a kérést, még a Bányászcéh sem állt melléjük

Néhány bányász annyire feldühödött, hogy páran saját tervet eszeltek ki. Titokban építettek egy rejtett alagutat, majd felbéreltek egy Illuzionistát hogy rejtse el az avatatlan szemek elől. Ezt titokban tartották a Bányászcéh, a Kaer Tanácsa és még a tervező Ghandoz elől is; meghamisították a termelési jelentéseket és mindent amit eltitkoltak ebben a titkos kavernában tartottak: ezüsttömböket, aranyrudakat, értékes ékköveket - még elementális földet is.

Az alagutat évtizedekig sikeresen tartottak titokban, egészen addig, amíg a Kaer Tanácsa úgy döntött hogy kibővitik Rashomon templomát, mivel főkántor Samiel több helyet kért tanítványai számára. Néhány év múltán szőrnyű tragédia történt, amikor beszakadt a plafon és több tonnányi szikla temette be az új szárnyat. Szinte az összes kántor meghalt, és Ghandoz, abban a hitben, hogy a baleset a hibás tervezés erednénye, majdnem öngyilkos lett a bűntudattól. Azonban az építész ártatlannak bizonyult, amikor az omlás eltakarítása során megtalálták először a rejtett kincseket, majd a titkos kavernát is. A törpe bányászok mohósága rengeteg életet követelt.