Goyentyr kaer történelme (2. rész) - A kaer építése

A város szépen gyarapodott és a kezdetben elf többségű lakosságot kiegészítették a Throalból érkező törpék, emberek, és más fajok; a város stabil állomássá vált a Throal és Tansiarla között folyó kereskedelmben.

Ahogy közeledett a Dúlás, a prosperáló város tanácsa egyeztetéseket kezdett  Therai hivatalnokokkal, hogy hozzajussanak "Védelem és Túlélés Rítusai"-nak egy példányához. Goyentyr kicsiny városka volt, nem igazán tarthatott számot Thera érdeklődésére, így azt javasolták, hogy a város csatlakozzon egy nagyobb város épülő kaerjéhez. Ennek ellenére a tanács ragaszkodott a saját másolathoz, ezért a Théraiak olyan elképesztően magas árat követeltek javakban, aranyban és rabszolgákban, ami lehetetlenné tette volna a kaer megépítését, ha a tanács elfogdja az ajánlatot.

Éppen amikor a tárgyalások az összeomlás határán voltak, a törpe bányászok aranyra és ezüstre bukkantak a környező dombokban. Ebből a törpék arra következtettek hogy mélyebben valószínűleg elementális föld is található. A tanács elementalistákat bérelt a nagyobb városokból, a segítségükkel pedig jóval gyorsabban ástak le a felszín alá, ahol valóban értékes lelőhelyre bukkantak, amely segítségével ki tudták fizetni Thérát, anélkül hogy rabszolgaságba kellett volna kényszeríteni a népüket. Ráadásul még sokkal több Igaz Föld rejtőzött a mélyben. A hirtelen jött gazdagság lehetővé tette, hogy Goyentyr tanácsa a híres törpe építészt, Ghandozt bízza meg a kaer építésével.

Négy hatalmas csarnokot vájnak a bányák közelében. A védőrúnák úgy vannak elhelyezve, hogy legyen hely további bányászathoz anélkül hogy a védelmező rúnák megsérülnének. Rashomon temploma a központi csarnokban helyezkedik el, ez egyben a legdíszesebb rész is, mozaikborítással és festményekkel dekorálva. A csarnokok plafonja kékre van festve, és illúzió mágiával bűvölve, amely segít a lakosoknak elfelejteni hogy föld alatt élnek.



Ahogy a Dúlás egyre közeledik, és egyre veszélyesebb rémekről érkezik jelentés, egyre-másra érkeznek a menekülők. Végül amikor megjelenik az Ubyr néven ismert rettenetes vízi leviatán, akit az utókor a Kígyó Folyó Rémeként ismer, a városi tanács elérkezettnek látja az időt a kaer bezárására. Sötét idők ezek, ahol nehéz döntéseket kell meghoznia a vezetőknek: néhány kevésbé kulcsfontosságú erőforrássért küldött karavánt nincs idő megvárni, csak reménykedni lehet hogy épségben ők eljutnak Throalba. A kevésbé hatalmas, de egyre gyakoribb rémek távoltartása sok névadó életét követeli, akiknek nem adatik meg a lehetőség hogy biztonságban fejezzék be életüket. Megint mások nem hajlandóak a föld alá költözni, annak ellenére hogy azt hiszik tudják mi vár rájuk. A kaer befogad utazókat is, akik úgy hitték több idejük van eljutni távolabbi citadellákba, és akik tépelődnek egész hátralévő életükben hogy szeretteik, akikhez tartottak vajon biztonságban vannak-e. Személyes tragédiák egész sora árnyékolja be a napot, amikor Goyentyr lakossága utolsó pillantást vet a napfényre, majd a rúnákkal borított kapu bezárul mögöttük.