Earthdawn szabályrendszer összefoglaló - 1. rész

Adeptusok, Diszciplinák, Talentek és Skillek
A karakterek adeptusok, olyan szereplők a világban, akiknek másoknál nagyobb hatalommal áldott meg a sors, akik hozzaférnek olyan mágikus erőkhöz, amihez az átlagos Névadó nem. A legfontosabb döntés amit az adeptusok meghoznak, hogy mely diszciplinába  tartozzanak. Erről később lesz szó. A diszciplina nem egyszerűen egy class, hanem inkább életmód, ami teljes mértékben meghatározza a karakter személyiségét. A játékos nem azért lesz Vadmester, mert annak nevelték, hanem mert ez vonzotta magához és ehhez illik a személyisége. Fontos tudni, hogy minden diszciplinába tartozó karakter mágiahasználó, még akkor is ha nem varázsol, ez választja el őket a tömegtől. Az íjásznak mágia vezérli a nyílvesszeit, a Vadmestert mágikus kapcsolat köti az állatokhoz, a megérzések is lehetnek mágia által vezéreltek, stb. Ha a játékosok nem játsszák megfelelően a diszciplinájukat, elveszítik a rá jellemző mágikus hatalmat.

A talentek (tálentumok) olyan adottságok, amelyek nem tanulhatóak, mélyen az adeptusban rejtőznek, csak hozzá kell férni és tökéletesíteni. Ezek az adeptusok legerősebb fegyvere, majd mindegyik mágikus erősséggű már első Körben is és idővel még hatalmasabbá válnak.

Ezzel szemben a skill (képzettségek) szerzett tudást jelent, amely az átlagos Névadók számára is hozzáférhetőek és habár hasznosak, erősségben nem mérhetők a talentumokhoz.

Az Earthdawnon játszódó történetek erőteljesen integrálódnak a világba, ahol a világ az első, a történet a második a csata pedig egy igen távoli harmadik. A fajon kívül nagy jelentősége van a diszcíplináknak, talán még nagyobb mint a fajválasztásnak.

Step Number
A legtöbb talenthez és skillhez tartozik egy szint és egy attributum. A kettő összege a step number. Például a ha az adeptusnak a melee weapon értéke 1, a dexterity pedig 7, akkor a step number 8. A következő táblázat alapján a játékos 2D6-al dob.


4 D6
5 D8
6 D10
7 D12
8 2D6
9 D8+D6
10 2D8
11 D10+D8
12 2D10
13 D12+D10
14 2D12
15 D12+2D6
16 D12+D8+D6
17 D12+2D8
18 D12+D10+D8
19 D12+2D10
20 2D12+D10


Fontos szabály, hogy bármelyik kockával dob maximális értéket az adeptus, azzal a kockával újra és újra dobhat amíg folyamatosan maximális értéket dob. Ennek ellentéte hogy ha a játékos minden kockával egyest dob, az kudarcnak számít.

A step number lényege, hogy az újradobások esélyét is számítva a dobott kockák átlaga épp kiadja a step numbert.

Goyentyr kaer történelme (6. rész) - Napjainkig

Néhány évtizeddel az új tanács megalapítása után rémület hulláma söpört végig a kaer lakóin. Bár eleinte próbálták titkolni a lakók előtt, végül biztossá vált, és végül kiszivárgott, hogy a mágikus földből formázott golyó, melynek ereszkedése mutatja a Dúlás elmúlását, megállt és évek óta nem moccant. Depresszió és kétségbeesés uralkodott el a kaer lakóin, és ahogy elpárolgott a jövőbe vetett hit, úgy szaporodtak meg az öngyilkosságok és harapózott el az erőszak.

Ahogy teltek az évek, és nem látszott változás, a tanács úgy döntött hogy ideje egy felderítőket küldeni a kaer falain túlra, ahol az alapító atyák által elhelyezett csapdák és védőrúnák várták őket. Az elf Calsyh vezette csapat jórészt elfekből állt, hozzájuk csatlakozott a jó hírnek örvendő Bolur törpe család egy fia is. A csapatot éljenző tömeg búcsúztatta, amikor bezárült mögött a kaer hatalmas belső kapuja.

Calsyh néhány nappal később tért vissza vérben fürödve, karjaiban hozva a Grunip Bolur holttestét. A történtek után a mágusok hetekig tartó vizsgálatnak vetették alá Calsyhet, tartván attól hogy egy Rém jelölte meg és engedte vissza a Kaerbe, hogy alattomos módszerekkel sikert érjen el ott ahol az erő nem használt, de végül biztossá vált, hogy Calsyh tiszta. A tanács legrejtettebb félelme vált valóra, a Dúlás nem ért véget, és egy Rém ólálkodik a kaer kapui előtt.

A morál sosem látott mélységekbe zuhant. Minden nap újabb rémtörténeteket hozott, és pletykák kezdtek terjengeni egy titkos kultuszról, akik a kapun túl várakozó Rémnek ajánlották imáikat - és a suttogások szerint - az áldozataikat is. A mérce továbbra sem ereszkedett, az emberek pedig lassan de biztosan elveszítették a reményt hogy valaha újra látják a napot.

Ez történt ötven esztendeje...

Goyentyr kaer történelme (5. rész) - Évtizedek külön

Az Különválás első év elteltével kezdtek szűkössé válni a készletek. A kaert nem úgy tervezték, hogy a csarnokok különkülön önellátóak legyenek, és a magukra maradt csoportosulások nem voltak képesek egyedül ellátni a polgárokat. A második évben Rhuz csarnokban éhínség tört ki. Híre ment a jóllakott elfeknek a falakon túl, és a gyűlölet tovább nőtt, bár a fizikai elszigeteltség megnehezítette az összetűzéseket. Ugyanakkor az elfek a törpék által készített eszközök hiányát kezdték megérezni. Végül a kényszer rávette a a feleket a tárgyalásokra. A semleges központi csarnokban óvatos egyeztetések kezdődtek. Végül a nagykövetek megállapodásra jutottak. A kibányászott értékek továbbra is egyenlően lesznek elosztva leszámítva, amit a város újjáépítésére tesznek félre. Azonban ezen túl mindenki, aki akar, növelhette a vagyonát további bányászattal, amíg rendesen adózott az így megszerzett vagyon után. Ezen kívül minden csarnoknak joga van saját kereskedelmi törvényeket hoznia, hogy növelje a vagyonát.

A központi csarnok piaccá alakították, ahol a különböző csarnokok kicserélhetik a javaikat. A nagykövetek felügyelték a szabályok betartását és a panaszok kezelését. Az új kereskedelmi rendszer működött, de az erőteljes bizalmatlanság megmaradt a felek között.

Az elkövetkezendő generációkban kormányok cserélték egymást a különböző csarnokok, de az együttműködés rövid, és néha véres, periódusokat leszámítva megmaradt. Az időnként fellángoló konfliktusok megnehezítették az enyhülést, pedig a nagykövetek, akik a leginkább tisztában voltak vele hogy a helyzet mekkora gond a kaer számára, mindent elkövettek a körülmények javítása érdekében. Végül két évszázad elteltével sikerült meggyőzni a kormányokat, hogy hivatalosan is kiáltsák ki a békét és alakítsanak egyesített kormányt. Új kaer tanácsot hoztak létre, amelynek tagjai a csarnokok kormányzói voltak. Törékeny béke vette kezdetét, és lassan, de biztosan oldódni kezdett a hosszú generációk alatt felhalmozódott gyűlölet.

Goyentyr kaer történelme (4. rész) - A Különválás

A legtöbb tettest sikerült elfogni, őket börtönbe vetették. A Kaer Tanács, amiben nagyrészt még mindig a Goyentyrt alapító elfek voltak többségben, halálra ítélték a tetteseket. Az illúziómágia gyakorlását törvényen kívül helyezték. és szigorú irányítás alá helyezték a bányákat. Senki nem vállalta azonban Rashomon templomának újjáépítését, a romok elhagyatottan állnak és a köznép körében a Mohóság Temploma néven maradt fenn.

Az esemenyek után a Bányászcéh elkezdte komolyan venni a törpék motivációit és jobban megértették hogy mi vezetett a tragédiához. A céh képviselői hivatalosan kérvényezték a bányászok részesedésének megemelését, de a történteken feldühödött elf tanácstag lenéző megjegyzést tett a törpkre, ami nyíltszíni harchoz vezetett a tanácsteremben. Az érintetteket kitaszították a tanácsból, de a feszültség a fajok között a tetőfokára hágott. A törpék rabszolgáknak érezték magukat, az elfek pedig rablóknak és bűnözőknek tartották a törpéket, főleg azokat akiknek közük volt a katasztrófához. Az elkövetkező években, évtizedekben a faji feszültség a tetőfokára hágott, majd lassú szegregáció indult meg a kaerben, a különböző fajok képviselői egyre kevésbé akartak egymás közelében élni.

Lassan de biztosan, a Rhuz csarnok a törpék otthonává vált, míg az elfek nagyrésze a Selunar csarnokba költözött. Amikor a főépítész meghalt, a feszültség súlyossá vált. Korábban a tekintélyének köszönhetően mindkét fél adott a szavára. Utódjáról ez közel sem volt elmondható: Tarkus nyíltan a bányászok mellé állt és  lázadást szított minek köszönhetően a tanács börtönbe záratta és feloszlatta a Bányászcéhet, ami a törpék számára elfogadhatatlan volt. Hamarosan összecsapás összecsapást követett, a bányászkalapácsok hosszúkardokkal csaptak össze és vér folyt a kaer utcáin.. A törpék túszokat ejtettek és Tarkus kiadatását kövelték. A kaer a faji gyűlölet katlanjává vált.

A kaer történelmének fontos mérföldköve lett, amikor az Osokor csarnokban lakó emberek, orkok és más fajok megelégelték a harcokat és elzárkózták csarnokukat a központi Tanácsi csarnoktól. Az első alkalommal a történelemben a kaer egy része teljesen elszakadt a többiektől, a társadalom pedig az összeomlás határára került. Az Osokor csarnok lezárása ébresztőként hatott a hadakozó felekre. Az indulatok ugyan nem csitultak, de belátták a béke és fegyverszünet szükségességét. Végül minden csarnok lezárta a kapuit a többiek előtt.

Goyentyr kaer történelme (3. rész) - A törpék árulása

A kezdeti évek a kaerben nem zajlottak gondtalanul. Egy új társadalmat kellett kialakítani a meglévő helyett, mégpedig olyat ahol nincs helye az ellenségeskedésnek vagy az egyénieskedésnek. A kollektív célok minden mást felülírtak, hiszen a túlélés volt a tét. Habár a Holnap Könyve irányt mutatott elvi kérdésekben, keveset segített a kezdeti nehézségekben: az eddig fennálló egyensúly értelmét vesztette és az új társadalmi feszültségeket nem mindenki tudta kezelni. Az orkok, akik eddig prédaként tekintettek a városra, hirtelen a kaer falain belül találták magukat, és a többiekkel együtt a túlélésért kellet küzdeniük. Gyakoriak voltak az erőszakos bűncselekmények és faji villongások, és habár a kaer lélekszámának fenntartása kulcskérdés volt, elkerülhetetlen esetekben kivégzésekre is sor került. Az első évtizedekben az öngyilkosságok száma is a magasba szökött: sokakban tudatosult (talán az elfek kivételével), hogy még gyermekeik sem fogják újra látni a napot és a kék eget. Ennek a jelenségnek a legrosszabb tünete a Végítélet hívők voltak, akik elkötelezték magukat az "értelmetlen ázalag élet" befejezése mellett és titokban a kaer megnyitásán munkálkodtak.

Az első évszázad derekán pánikhullám vonult végig a kaer lakói között, amikor híre ment hogy a védőrúnák felmondták a szolgálatot. Ekkoriban a Dúlás intenzintását mutató mágikus mérce a csúcsán állt, az Igaz Föld több arasznyi magasságban lebegett az elementális víz fölött, ami mutatta, hogy egy esetleges betörés a kaer biztos pusztulását jelentette volna. Újabb életek vesztek oda az indokolatlan pánik és zavargások között, míg a városi tanács leellenőrizte a védelmeket és bizonyossá vált, hogy a pletyka megalapozatlan volt.

Eközben Goyentyr Kaer bányáiban folyamatosan zajlott a munka. A törpék minden értékes ásványt kinyertek a sziklákból, feldolgozták és biztonságba helyezték a kincseket, ami a Dúlás utáni időkben az újrakezdés alapjait jelenti majd a város számára. A vagyon elképesztő méretű volt - néhány ér annyira gazdag volt, hogy bányászok egész generációi dolgoztak rajtuk. A kaer tanács kijelentette hogy minden lakos Goyentyrben egyenlő mértékben részesedik a kincsből, akár bányászként dolgozik, akár nem, hiszen mindenki egyenlően hozzájárul a kaer túléléséhez. A vagyon oroszlánrészét azonban visszatartották, hogy legyen miből újjáépíteni a várost.

De semmilyen kincsnek nem volt semmi haszna amíg a kaer le volt zárva. Kereskedelem nem volt, és az aranyat nem lehetett megenni. Ennek ellenére egyes bányászok igazságtalannak érezték, hogy míg a bányákban robotoló családjuk ugyanakkora részesedéssel rendelkezik, mint egy elf, aki a gabonát gondozza és nagyobb részesedést követeltek. A Kaer Tanácsa jónéhány alkalommal megtagadta a kérést, még a Bányászcéh sem állt melléjük

Néhány bányász annyire feldühödött, hogy páran saját tervet eszeltek ki. Titokban építettek egy rejtett alagutat, majd felbéreltek egy Illuzionistát hogy rejtse el az avatatlan szemek elől. Ezt titokban tartották a Bányászcéh, a Kaer Tanácsa és még a tervező Ghandoz elől is; meghamisították a termelési jelentéseket és mindent amit eltitkoltak ebben a titkos kavernában tartottak: ezüsttömböket, aranyrudakat, értékes ékköveket - még elementális földet is.

Az alagutat évtizedekig sikeresen tartottak titokban, egészen addig, amíg a Kaer Tanácsa úgy döntött hogy kibővitik Rashomon templomát, mivel főkántor Samiel több helyet kért tanítványai számára. Néhány év múltán szőrnyű tragédia történt, amikor beszakadt a plafon és több tonnányi szikla temette be az új szárnyat. Szinte az összes kántor meghalt, és Ghandoz, abban a hitben, hogy a baleset a hibás tervezés erednénye, majdnem öngyilkos lett a bűntudattól. Azonban az építész ártatlannak bizonyult, amikor az omlás eltakarítása során megtalálták először a rejtett kincseket, majd a titkos kavernát is. A törpe bányászok mohósága rengeteg életet követelt.

Goyentyr kaer történelme (2. rész) - A kaer építése

A város szépen gyarapodott és a kezdetben elf többségű lakosságot kiegészítették a Throalból érkező törpék, emberek, és más fajok; a város stabil állomássá vált a Throal és Tansiarla között folyó kereskedelmben.

Ahogy közeledett a Dúlás, a prosperáló város tanácsa egyeztetéseket kezdett  Therai hivatalnokokkal, hogy hozzajussanak "Védelem és Túlélés Rítusai"-nak egy példányához. Goyentyr kicsiny városka volt, nem igazán tarthatott számot Thera érdeklődésére, így azt javasolták, hogy a város csatlakozzon egy nagyobb város épülő kaerjéhez. Ennek ellenére a tanács ragaszkodott a saját másolathoz, ezért a Théraiak olyan elképesztően magas árat követeltek javakban, aranyban és rabszolgákban, ami lehetetlenné tette volna a kaer megépítését, ha a tanács elfogdja az ajánlatot.

Éppen amikor a tárgyalások az összeomlás határán voltak, a törpe bányászok aranyra és ezüstre bukkantak a környező dombokban. Ebből a törpék arra következtettek hogy mélyebben valószínűleg elementális föld is található. A tanács elementalistákat bérelt a nagyobb városokból, a segítségükkel pedig jóval gyorsabban ástak le a felszín alá, ahol valóban értékes lelőhelyre bukkantak, amely segítségével ki tudták fizetni Thérát, anélkül hogy rabszolgaságba kellett volna kényszeríteni a népüket. Ráadásul még sokkal több Igaz Föld rejtőzött a mélyben. A hirtelen jött gazdagság lehetővé tette, hogy Goyentyr tanácsa a híres törpe építészt, Ghandozt bízza meg a kaer építésével.

Négy hatalmas csarnokot vájnak a bányák közelében. A védőrúnák úgy vannak elhelyezve, hogy legyen hely további bányászathoz anélkül hogy a védelmező rúnák megsérülnének. Rashomon temploma a központi csarnokban helyezkedik el, ez egyben a legdíszesebb rész is, mozaikborítással és festményekkel dekorálva. A csarnokok plafonja kékre van festve, és illúzió mágiával bűvölve, amely segít a lakosoknak elfelejteni hogy föld alatt élnek.



Ahogy a Dúlás egyre közeledik, és egyre veszélyesebb rémekről érkezik jelentés, egyre-másra érkeznek a menekülők. Végül amikor megjelenik az Ubyr néven ismert rettenetes vízi leviatán, akit az utókor a Kígyó Folyó Rémeként ismer, a városi tanács elérkezettnek látja az időt a kaer bezárására. Sötét idők ezek, ahol nehéz döntéseket kell meghoznia a vezetőknek: néhány kevésbé kulcsfontosságú erőforrássért küldött karavánt nincs idő megvárni, csak reménykedni lehet hogy épségben ők eljutnak Throalba. A kevésbé hatalmas, de egyre gyakoribb rémek távoltartása sok névadó életét követeli, akiknek nem adatik meg a lehetőség hogy biztonságban fejezzék be életüket. Megint mások nem hajlandóak a föld alá költözni, annak ellenére hogy azt hiszik tudják mi vár rájuk. A kaer befogad utazókat is, akik úgy hitték több idejük van eljutni távolabbi citadellákba, és akik tépelődnek egész hátralévő életükben hogy szeretteik, akikhez tartottak vajon biztonságban vannak-e. Személyes tragédiák egész sora árnyékolja be a napot, amikor Goyentyr lakossága utolsó pillantást vet a napfényre, majd a rúnákkal borított kapu bezárul mögöttük.

Goyentyr kaer történelme (1. rész) - A kezdetek

A Dúlás előtt Thera uralkodott Barsaiven. A theraiak utakat építettek a vadonon keresztül, amelyek hozzájárultak a virágzó kereskedelemhez, azonban nem minden város volt bekapcsolva a thérai úthálózatba. Emiatt alternatív kereskedelmi utak jöttek létre, amelyek kevésbé voltak ugyan kiépítettek, de segítettek a kereskedelem fellendülésében.

Az egyik ilyen út Throal hegység déli lábainál haladt az erdőkben, és keletről kapcsolta Throalt a Kígyó folyóhoz, ahol  folyó nyugati partján fut a Thérai kereskedőút Parlainth és az Ares Tenger parti települések között (térképen pirossal jelölve, zoom). Egy ponton a múltban a törpék eldöntötték, hogy hidat vernek a Kígyó folyóra és megépítik a saját útjukat a Thérai kereskedőúthoz. A Therai helytartónak nem volt igazán kedvére a terv, mivel azt akarta, hogy Throal kicsi és elszigetelt maradjon. A théraiak védelme nélkül ez az alternatív kereskedelmi útvonal veszélyes volt, gyakran portyáztak ork perzselők és banditák a környéken.

A kereskedőút a Coil és Alidar folyók közötti erdőségben elágazott, a délre forduló út a Ban folyó partján elterülő településekhez vezetett. A kereszteződésnél egy Rashomon szentélyben pihenhettek meg az utazók - és ahol az elf kántor, Goyen Tyr, megáldotta az utazókat, kitartást és bátorságot kívánva nekik utukhoz. Sokan pihentek itt meg és kereskedtek a környező erdők elfjeivel, akikhez a kántor biztos kapcsolatot jelentett. Ahogy telt az idő, egyre többen telepedtek le a környéken és a kereszteződés lassan faluvá alakult.

Ahogy a hely növekedett, a virágzás felkeltette az Ork perzselők érdeklődését is. Egy tiszta nyári éjjelen megtámadták a falut, és kegyetlenül lemészároltak mindenkint. Goyen Tyr a kevés bátor harcossal együtt elesett a falu védelmében, az Orkok pedig mindent elvittek a faluból ami csak felfért hátasaikra.

Miutan az orkok elvonultak, az elfek úgy döntöttek újjáépítik a falut, amelyet a kántor tiszteletére Goyentyrnek neveztek el. A mártíromság híre terjedt és hamarosan újabb elf kántorok érkeztek, akik a szentéyt templommá alakították, gazdag Throali kereskedők segítségével, akik a templom finanszírozása mellett zsoldosokat is béreltek a további rajtaütések ellen. A város gyorsan növekedett és az elfek hamarosan azon kapták magukat, hogy egy kisvárost kormányoznak, amelynek egy falra van szüksége a perzselők elleni védekezéshez.